Prológus

Sziasztok! Hát bele kezdtem egy blogba... magam sem tudom miért. A szereplőkről nem fogok rendes képet kirakni - ahol látható az arcuk - mert jobban szeretném, ha mindenki úgy képzelné el, ahogy akarja. Remélem pár ember tetszését elnyeri a történet.

Az életem mindig is az égboltra emlékeztetett. Felváltva voltak benne tündöklő csillagok, és hirtelen lesújtó villámok. Meghátrálások, elesések, és különleges események kavalkádja. De minden kudarcom, fájdalmam ellenére megőriztem az optimizmusomat. Minden embert és eseményt különlegesnek és szépnek láttam. Nem voltak számomra hibák.
Aztán pedig egy nap, mint mindig minden, ez is tönkrement. Gyűlöltem azt az embert, aki lerombolta az én tökéletesen kis optimista világomat.
Mindig keresztbe tett nekem, és én már az első perctől fogva megvetettem. Életemben először arrogánsan viselkedtem egy emberrel, akivel később a sors kovácsolt össze. Onnan pedig többé nem volt menekülésem.
Erős láncok tartottak fogva, elvághatatlan kötelek fojtogató szorítása tartott egy helyben. Bárhogy próbáltam, akármennyire is akartam nem tudtam többé szabadulni.
De sajnos rá kellett jönnöm, hogy az ő szorítása is csupán egy álarc. Egy maszk, melynek segítségével lelkembe tiport. Teljesen tönkre tett, míg végül fájdalmasan, sebesülten elvesztem az élet porában. S onnan többet fel nem keltem, míg el nem érkezett újjá születésemnek napja.

'Megviselve, élet súlyától terhes szárnyaimmal,
Elbukva, de messze szállva hadakozom a mával.
S jövőm sötét képe előttem füstölög,
Tudom, hogy mindez nem lesz örök.'